Hajnal hasad

Hajnal hasad

Ferenc:   Neked még van kedved zongorázni? Amikor az ember legjobban meghalni szeretne… mert megalázások érik, mert belénk rúgnak, a székelyeket asszonyostól, gyerekestől hajszolják, mint az állatokat… Te  meg zongorázol… Hát nincs benned egy csepp magyar érzés?

Anna:      Magyar érzés? Magyar érzés? És amikor te a Réztyúkban mulatsz, a cigánnyal… éjféltől hajnalig az Akácosút meg a Krasznahorka büszke vára meg a Bözsi ne sírjon!!! És közben folyik a pezsgő és folyik ki a pénz a kezedből! Csak mulatsz folyton…

Ferenc:   De sírva… Érted?… Sírva…

„…a Révai Nagy Lexikonában létező és kisfiúként paradicsominak képzelt Magyar Királyság roppant igazságtalan földarabolása, Horthy, aki nagyanyám szerint fess ember volt, a második világháború, Drezda bombázása például, meg a kínzó kérdés: kik azok a zsidók, mi történt velük, és miért? Miért engedte el őket ugyanez a snájdig Horthy? S mi van ezekkel a magyar nyelvű városokkal a határainkon túl? Sebek a seb helyett, mások sebzettsége a magamé helyett. Az egyetemes szenvedés képeivel takartam ki saját szenvedésemet. […] A Révai-lexikon pedig ugyanolyan csonka volt, mint a hazám […]. Hiánytalanul megvolt viszont nagyanyámnak az Új Idők Lexikona Singer és Wolfner kiadásában, s abban ott állt néhány jól ismert város- és sohasem hallott falunév után:”Trianon óta Csehszlovákiáé, Kassa például; Kolozsvár pedig Romániáé. Zenta Jugoszláviáé. Fraknó vára Ausztriáé (pedig ők aztán igazán nem voltak rászorulva sem Fraknó várára, sem a burgenlandi szőlőkre, gondoltam). Miért?

„Mert elvesztettük a háborút”, magyarázta Tómama.

„Melyiket?”

„Mindet.”

Ezen a nyomon végre el lehetett indulni.

Saját kiskamaszkori szorongásaim mellé, sőt helyébe pillanatok alatt második világháborús szorongásokat szereztem.”

(Térey János: Boldogh-ház, Kétmalom utca; Egy cívis vallomásai)

Az együttes karizmatikus vezetőjére nemcsak az európai kortárs irodalom és színház hozzánk eljutott alkotásai és eszméi hatottak, valamint a megélt ’68 a maga teljes összetettségében, hanem ’48, Trianon, ’56 és a magyar történelem minden sorsfordító eseménye.

A ’70-es évek elején egy napilap bűnügyi tudósítója nagy cikkben leplezte le a társulatot, mint ideológiai fellázítót, a rendszer ádáz ellenségét. Az igazi botrány akkor tört ki körülöttük, amikor meghívás és előzetes engedély nélkül felléptek egy kollégiumban, s addigi előadásaik töredékeiből olyan eseménysort improvizáltak, amelyben – az informátorok számára össze nem illő – aktusok kerültek egymás mellé. Következményképpen az addig többé-kevésbé diszkrét politikai és hatósági megfigyelés szisztematikus és nyílt vegzatúrává változott. Elkezdődött, vagy inkább felgyorsult az együttes felszámolása. A tagokat országszerte elszívták a kőszínházak, mindannyian hivatásos színészek lettek.

Bemutató: 2020. október 22. csütörtök 19:30 óra Csiky Gergely Színház –  Kamaraszínház

Enyedi Éva-Rajkai Zoltán

Hajnal hasad

Fekete István Hajnalodik c. színdarabja felhasználásával

Erdélyi Tamás színművész: Pop Sabin, orvos, Tiszt 1, Igazgató hangja: Szalma Tamás

Somogyi Nóra színművésznő: Anna, csendes magyar lány, Menekülő 5., Titkárnő:. Tóth Eleonóra

Felvidéki Ibolya színművésznő: Silvia, tüzes román lány, Margitka, Menekülő 2: Csonka Ibolya

Bácskai György színművész: Pop Octav, Sabin apja, Peterdiné, Menekülő 3., Katica, Író hangja: .Hunyadkürti György

Kárpáti Egyed színművész: Ferenc, Anna bátyja, Menekülő 4., Román katonatiszt 1, Asszisztens: .Serf Egyed

Őri Béla színművész:  Kürtösné, Ioan, Menekülő 1.,Albu, Tiszt 2, Román katonatiszt 2, Beteg: Kósa Béla

Néptáncosok:. Sipos Gabriella, Peti Sára, Jakab Márk, Balogh-Marton Péter

Súgó: Kirsch Veronika

Világosító: Dénes Attila

Hangosító: Makkay Dániel

Koreográfus: Turi Endre

Zenészek:  Boldizsár Imre, Csikvár Gábor, Deáky Márton, György-Horváth László

Zenei felvétel: Sebesi Tamás

Jelmeztervező: Ledenják Andrea

Szcenika:  Szalai József

Világítás: Memlaur Imre

Kellék: Kiss István, Darányi Szabolcs, Borsi Krisztián

Segédrendező: Maku Márta

Ügyelő:  Kopácsi Adrián

Dramaturg:  Enyedi Éva

Irodalmi munkatárs: Vági Eszter

Rendező:  Rajkai Zoltán

Az alkotók külön köszönetüket fejezik ki szakmai segítségükért az alábbiaknak: Ifj. Fekete István, Sebestyén Aba, Tollas Gábor, Kilyén Zoltán, Mucsi Kristóf, Stefánszky István, Benedek Dániel, Ablonczy Balázs, Campeanu Adina, Csiszár Mirella, Horváth Tibor, Paul Ionescu, Kiss Tamás, Murányi Gábor, Sipos Zoltán, Tavaszi Hajnal, Constantin Vieru, Zámborszki Ákos